Két rokon kőzet, a dácit- és a riolittufa változatai és az ezeken, néhol ezekben és ezekből lévő népesség immár 1500 éves kapcsolatai a Bükkalján

The 1500-year relationship between the 13-21 million-year-old dacite and rhyolite tuffs of Bükkalja and its inhabitants living on them

Abstract

Over half of Bükkalja's surface is composed of early-middle-late Miocene dacite and rhyolite tuffs, formed in 2-3 phases approximately 13-21 million years ago. These tuffs, of uncertain origin and varying degrees of welding, fundamentally determine the region's drainage network. The peoples of the Carpathian Basin arrived from the South along these valleys, recognizing the carvability of the less welded tuff varieties as early as the late Bronze Age. They carved shelters and animal dwellings into conical formations reminiscent of Cappadocia. Following the Hungarian Conquest, an increasing number of human and animal shelters were created in these tuffs, eventually leading to the establishment of wine cellars with the advent of viticulture. These features have remained defining characteristics of the villages' landscapes. The „blocks” used in the construction of residential houses and public buildings still come from local quarries, and the skills of stone carving, including tombstone and statue carving, continue to be passed down through generations in many families.

Kivonat

A Bükkalja több, mint felének felszínét kora-középső-késő miocén, 13-21 millió éves, 2-3 szakaszban képződött, különböző mértékben összesült, bizonytalan származási helyű dácit- és rioliuttufák hordozzák. Ezek keménységének változása alapvetően határozza meg völgyhálózatát, amelyen a Kárpát-medence népei D felől fölérkeztek területére, akik már a késő bronzkorban fölismerték a tufák kevésbé összesült változatainak faraghatóságát. Menedék és állati helyeket véstek Kappadókát idéző kúpjaikba. A magyar honfoglalás után egyre több emberi és állati hajlékot alakítottak ki bennük, majd szőlőtermesztéssel a pincesorok is megjelentek. A települések többsége arculatának ezek máig meghatározó vonásai. A lakóházak és középületek „tömbjei” máig helyi kőfejtőkből kerülnek ki, és máig sok családban öröklődik nemcsak a fejtés, hanem a sírkő és a szoborfaragás mestersége is.