Két rokon kőzet, a dácit- és a riolittufa változatai és az ezeken, néhol ezekben és ezekből lévő népesség immár 1500 éves kapcsolatai a Bükkalján

The 1500-year relationship between the 13-21 million-year-old dacite and rhyolite tuffs of Bükkalja and its inhabitants living on them

Authors

  • HEVESI Attila

Keywords:

dacite tuff, rhyolite tuff, ignimbrite, drainage network, fortified settlements, sacrificial sites, stone car-ving, human and animal shelters, wine cellars, /, dácittufa, riolittufa, ignimbrit, völgyhálózat, földvárak, áldozati helyek, kőfaragás, emberi és állati hajlékok, borospincék

Abstract

Over half of Bükkalja's surface is composed of early-middle-late Miocene dacite and rhyolite tuffs, formed in 2-3 phases approximately 13-21 million years ago. These tuffs, of uncertain origin and varying degrees of welding, fundamentally determine the region's drainage network. The peoples of the Carpathian Basin arrived from the South along these valleys, recognizing the carvability of the less welded tuff varieties as early as the late Bronze Age. They carved shelters and animal dwellings into conical formations reminiscent of Cappadocia. Following the Hungarian Conquest, an increasing number of human and animal shelters were created in these tuffs, eventually leading to the establishment of wine cellars with the advent of viticulture. These features have remained defining characteristics of the villages' landscapes. The „blocks” used in the construction of residential houses and public buildings still come from local quarries, and the skills of stone carving, including tombstone and statue carving, continue to be passed down through generations in many families.

Kivonat

A Bükkalja több, mint felének felszínét kora-középső-késő miocén, 13-21 millió éves, 2-3 szakaszban képződött, különböző mértékben összesült, bizonytalan származási helyű dácit- és rioliuttufák hordozzák. Ezek keménységének változása alapvetően határozza meg völgyhálózatát, amelyen a Kárpát-medence népei D felől fölérkeztek területére, akik már a késő bronzkorban fölismerték a tufák kevésbé összesült változatainak faraghatóságát. Menedék és állati helyeket véstek Kappadókát idéző kúpjaikba. A magyar honfoglalás után egyre több emberi és állati hajlékot alakítottak ki bennük, majd szőlőtermesztéssel a pincesorok is megjelentek. A települések többsége arculatának ezek máig meghatározó vonásai. A lakóházak és középületek „tömbjei” máig helyi kőfejtőkből kerülnek ki, és máig sok családban öröklődik nemcsak a fejtés, hanem a sírkő és a szoborfaragás mestersége is.

References

Bakó F.: Bükki barlanglakások – Herman Ottó Múzeum, Miskolc, 1977, 136 o.

Baráz Cs.: Bartalos Gyula (1839-1923) régészeti-történeti kutatásai. Az Agria (Egri Szabó István Vármúzeum) Évkönyve, XXXIII. Köt. 1997, 177-249.o.

Baráz Cs.: Kaptárkövek. Szakrális kőemlékek a Bükkalján. Eger, 2000

Baráz Cs.: A Léleklyuk-barlang felirata és régészeti környezete. Turán, 5 sz. 2002, 19-30.o.

Baráz Cs.: Kaptárkövek földje; tájművelés és természetvédelem a Bükkalján; Bükki Nemzeti Park Igazgató-sága, Eger, 2013., 168 o.

Bartalos Gy. Felső-Tárkány. In.: Adatok az egri egyházmegye történelméhez, II/1-2. Szerk. Kabdra Kabos. Eger,

154-205.o.

Borsos B.: A bükkaljai kaptárkövek földtani és felszínalaktani vizsgálata. Földrajzi Közlemények XCXV. 3-4, 1991., 121-137.o.

Erdős K.: Az Alsó-Bükk kaptárkövei. Studium III. a KLTE Tudományos Diákköre kiadványai. Debrecen, 1972., 109-126.o.

Hevesi A.: Élettelen természeti tényezők szerepe a táj életében. A Földrajz dimenziói. Tiszteletkötet a 65 éves Tóth Józsefnek (szerk.: Dövényi Z., Schweitzer F.), MTA Földrajztudományi Kutatóintézet, Budapest, 2005., 375-391.o.

Hevesi A.: Néhány gondolat a kőzetalakzattanról. Tiszteletkötet Hahn György 70. születésnapjára. A Miskolci Egyetem Közleménye „A” sorozat, Bányászat, 69. köt., 2006., 81-88.o.

Hevesi A. – Papp S.: Evaulation of National Potentials of a Microregion Bükkalja (Based on Sample Area, Scale: 1:10 000) Contemporary Geography and Integrated Landscape. Research, II. Slovak Academy of Sci-ences Institute Geographycal Society, Bratislava (Pozsony), 1979., 267-275.o.

Hevesi A.: A Bükk Pannon Enciklopédia, Magyarország földje. Szerk.: Karátson D., 1997., 337-344.o.

Hevesi A.: Valamit a cserépváraljai Felső-szorosról. Tiszteletkötet dr. Gál András geográfus 60. születésnapjára. Nyíregyháza-Szerencs, 2015.

Less Gy.: A Bükk hegység földtani térképe. 1:50000 Felvette és szerkesztette: Less Gy., Gulácsi Z., Kovács S., Pelikán P., Pentelényi L., Rezessy A., Sásdi L., MÁFI, Budapest, 2002.

Mihály P.: A Hevesi megyei kaptárkövek topográfiája. EME, XIV., 1976., 245-292.o.

Mihály P.: Oltárok a kaptárkövek csúcsán. Turán, (XXXI.) Új IV., 4.sz., 2001., 15-26.o.

Prinz Gy.: Magyar Földrajz, I. köt. Magyarország tájrajza, A magyar tájak rendszeres szemlélete. 203-218.o.

Saád A.: A kaptárkövekről. Az Egri Múzeum Évkönyve I., 1963., 81-88.o.

Saád A.: Adatok kaptárkövek eredetének, korának és rendeltetésének meghatározásához. A Herman Ottó Múzeum Évkönyve XI., Miskolc, 1972., 105-121.o.

Szakáll S. – Viga Gy.: A Bükkalja kőbányászatához és kőfaragásához. Közlemények a magyarországi ásványi nyersanyagok történetéből, II. köt., 1984., 93-122.o.

Szakáll S.: A Bükkalja kőbányászatához és kőfaragásához II. Szomolya; A Miskolci Herman Ottó Múzeum Évkönyve, XI. köt., 2001., 417-441.o.

Vágó J.: A kőzetminőség szerepe a Bükkalja völgyhálózatának kialakulásában. Szakdolgozat. Miskolci Egye-tem, Műszaki Földtudományi Kar, Természetföldrajz-Környezettan Tanszék, 2003., 51 o.

Viga Gy.: Kőmunkák egy bükkaljai faluban (Szomolya). Studia Folkloristica et Ethnographica, Debrecen, 1985., 124 o.

Published

2024-07-01