Térhálósító szerekkel módosított kitozán nanobevonatok fizikai-kémiai jellemzése
Physicochemical characterization of chitosan nanocoatings modified with different crosslinking agents
Keywords:
chitosan, corrosion, crosslinking, physicochemical characterization, kitozán, korrózió, térhálósítás, fizikai-kémia jellemzésAbstract
Chitosan is a biopolymer used in countless areas of life, its popularity is due to its biocompatibility and biodegradability. Due to its structure, the thin films produced from chitosan can be considered pseudo-porous. Their permeability can be chemically modified to a large extent by impregnation with various organic or inorganic substances. Thin layers of chitosan were formed on zinc and glass plates, which were then modified by individual or combined application of ionic and covalent crosslinking agents. The stability and wettability of the resulting coatings were studied using the sessile drop method, while the anticorrosive properties were assessed through electrochemical impedance and polarization techniques. Results show that the charge transfer mechanism depends on the type of the crosslinking agents. Ionic crosslinking yields coatings with more favorable properties.
Kivonat
A kitozán számtalan életterületen felhasznált biopolimer, népszerűsége biokompatibilitása és biológiai lebonthatóságának köszönhető. A szerkezete miatt a kitozánból előállított vékonyrétegek pszeudo-porózusnak tekinthetők. Ezek permeabilitása nagymértékben módosítható kémiailag, különféle szerves vagy szervetlen anyagok oldataiban való impregnálásával. Kitozán vékonyrétegeket alakítottunk ki cink és üveg lemezeken, melyet utána ionos és kovalens térhálósítószerek egyéni vagy együttes alkalmazásával módosítottunk. A létrehozott vékonyrétegek időbeni stabilitását és nedvesíthetőségét ülőcsepp módszerrel, az antikorróziós hatásukat pedig elektrokémia impedancia spektroszkópiával és polarizációs módszerekkel tanulmányoztuk. Az elektrontranszfer mechanizmusa jelentősen függ a térhálósítószer típusától. A legjobb védőhatást az ionosan térhálósított bevonatok esetében lehetett megfigyelni