Szentkatolnai Bálint Gábor: a világjáró nyelvzseni

Bálint Gábor of Szentkatolna: Explorer and Linguistic Genius

Abstract

Bálint Gábor is one of the least commemorated Transylvanian scholars, almost completely unknown to the public. This obscurity is in stark contrast with his extraordinary list of achievements in the field of Historical Linguistics. More specifically, he studied the origins of the Hungarian language, going against the Finno-Ugric theory prevalent at the time (and, to some extent, even nowadays). In this work, we aim to briefly present his travels across the East, and his academic journey well, starting from his childhood years until his death. We will highlight some of his scholarly achievements, along with their academic reception at the time. It our hope that this work can help shed some light on this interesting character, while also highlighting the importance of studying scientific history from a broader political context.

Kivonat

Szentkatolnai Bálint Gábor háromszéki nyelvészt joggal lehet zseninek tekinteni. Meggyőződése volt, hogy a nyelvtörténeti kutatásokhoz az út csakis a nyelvek magas szintű elsajátításán keresztül vezet, hiszen csak így lehet intuitíven egymással szembeállítani két nyelvet. Ezért élete végére több mint 30 nyelvet beszélt folyékonyan, amelyeknek egy részét direkt módon, keleti utazásai során tanulta meg, hihetetlen sebességgel. Összefonódnak nála tehát a konkrét, expedíciók által szerzett tapasztalatok a nyelvtörténeti felfedezésekkel. Külön említést érdemel a magyar nyelv eredetére vonatkozó elmélete, miszerint az a turáni nyelvcsalád tagja. Ez szembement az akkoriban elfogadott (és napjainkban még mindig népszerű) finnugor elmélettel, és a vita politikai hátszelének következtében Bálint Gábor nem lehetett tagja a Magyar Tudományos Akadémiának; az eset jól szemlélteti a tudomány és a politika kölcsönhatását, fontos jelzője annak, hogy a tudománytörténetet nem lehet vákuumban tanulmányozni.

A szakmai akadályok ellenére Bálint Gábor kutatásai korántsem érnek véget itt, utazásai folytatódnak, majd külföldi akadémiákat tanítóként dolgozik, majd hazatér, és Kolozsváron tölt be tanszékvezetői állást haláláig. Nem kérdés, hogy a jövőben érdemes lenne mélyrehatóbban tanulmányozni nem csak a nyelvészeti kutatásait, hanem az életét is, hiszen a hatalmas mértékű nyelvi tudás társulása a rendkívüli életúttal egyedi szereplővé teszi Bálint Gábort a magyar tudománytörténetben.