Zsolnay Miklós és az 1907. évi Pécsi Országos Kiállítás és Vásár
Miklós Zsolnay and the 1907 National Exhibition and Fair of Pécs
Keywords:
Miklós Zsolnay, industrial development, innovation, values, progress, identity, exhibition, cooperation, /, ipari fejlődés, innováció, értékek, haladás, identitás, kiállítás, összefogásAbstract
In my presentation, I will discuss the 1907 National Exhibition in Pécs and Miklós Zsolnay's role in it. This exhibition vividly illustrated the country's development during the era of Dualism and showcased the capabilities of the city of Pécs. Miklós Zsolnay was not only the factory director but also an active cultural figure, deeply involved in organizing the exhibition. The Zsolnay pavilion stood out for its artistic and industrial innovations, reinforcing Pécs’s image as a modern city. The exhibition had long-term effects on the city’s development, creating new public spaces and buildings that remain significant today. It also strengthened the Zsolnay Factory’s role locally and internationally. Miklós Zsolnay’s work exemplifies how tradition and modern industrial progress can align. In my presentation, I will show how this event shaped Pécs’s cultural and industrial legacy. The exhibition's legacy still lives on, and without Miklós Zsolnay, it wouldn’t have had the same impact. Overall, the exhibition and Zsolnay’s contributions are inseparable from Pécs’s modern identity.
Kivonat
Az előadásomban az 1907-es pécsi országos kiállítást és Zsolnay Miklós szerepét mutatom be. Ez a kiállítás látványosan szemléltette az ország dualizmuskori fejlődését, és Pécs város képességeit. Zsolnay Miklós nemcsak gyárvezetőként, hanem kulturális szereplőként is aktívan részt vett a rendezvény szervezésében. A Zsolnay-pavilon kiemelkedett művészeti és ipari innovációival, erősítve Pécs modern városként való imázsát. Az esemény hosszú távon befolyásolta a város fejlődését: új közterek és épületek születtek, amelyek ma is meghatározóak. A kiállítás megerősítette a Zsolnay-gyár helyi és nemzetközi szerepét. Zsolnay Miklós munkássága jól példázza, hogyan találkozhat a hagyománytisztelet és a modern ipari fejlődés. Az előadásban bemutatom, hogyan formálta ez az esemény Pécs kulturális és ipari örökségét. A kiállítás öröksége a mai napig él, és Zsolnay Miklós hozzájárulása nélkül nem lenne ugyanaz. Összességében a kiállítás és Zsolnay Miklós munkája elválaszthatatlanok Pécs modern arculatától.
References
Bodor F.: A Zsolnay család története. Pécs, Janus Pannonius Múzeum, 2004.
Günther Zs., Kertész R.: Zsolnay: A gyár és a művészet. Budapest, Corvina Kiadó, 2010.
Márfi A.: A pécsi országos kiállítás (1907): városépítés és reprezentáció. Tanulmányok Pécs történetéből. Pécs, PTE TTI, 2012.
N. Kovács T.: Zsolnay Miklós és a gyár modernizációja a 20. század elején. Pécsi Szemle, 2007/3, 45–56.
Könyvnyomdájában, 1907.
P. Horváth T.: Tündérváros - Zsolnay Miklós titkos élete, Budapest, PRAE.HU Kft., 2014.
Tatai M.: A Zsolnay-gyár a századfordulón – család és cégvezetés. In: Művészet és ipar Magyarországon a dualizmus korában. Budapest, MTA Művészettörténeti Kutatóintézet, 2001.
Schneider G.: A Zsolnay-gyár és Pécs városának kapcsolata az országos kiállítás tükrében. Baranya Megyei Levéltár Évkönyve, 2008.
Szirtes G., Vargha D. Angstertől Zsolnayig (ipartörténeti tanulmányok), Pro Pannónia Kiadói Alapítvány, 2007.
Zsolnay T., M. Zsolnay M., Sikota Gy. A gyár és a család története 1863-1948/A gyár története 1948-1973, Budapest, Corvina Kiadó, 1974.
*** Budapesti Közlöny, 41. évfolyam, 175. szám, Magyar Királyi Belügyminisztérium, Budapest, 1907.
*** Épitő Ipar, 31. évfolyam, 38. szám (1602.), Magyar Mérnök- és Építész-Egylet, Budapest, 1907.
*** Épitő Ipar, 31. évfolyam, 39. szám (1603.), Magyar Mérnök- és Építész-Egylet, Budapest, 1907.
*** Magyar Méh, 28. évfolyam, 9. szám, Magyar Országos Méhészeti Egyesület, Budapest, 1907.
*** Pécsi Országos Kiállítás 1907: Hivatalos kiállítási katalógus, Pécs, Nyomtatott az Ifj. Engel Adolf
*** Vasárnapi Újság, 1907/5. Pécsi országos kiállítás (képekkel), Pesti Könyvnyomda Részvénytársaság, Budapest, 1907. 392.